Templomunk története
A település 1287 óta szerepel Békásmegyer néven. A török hódoltság végére teljesen elnéptelenedett A török kiűzése után a Zichy grófok birtokába került, akik németajkú katolikusokkal telepítették be. Az Óbudai plébániához tartoztak. A mai templom helye 1740-ig árkolt temetőhely volt a pestisben elhunytak számára. A temetőt 1778-ban megszüntették. 1756-tól az óbudai plébánia fíliája, 1769-ben önálló plébánia lett. 1946 februárjában és márciusában a katolikus sváb lakosság 92%-át kitelepítették. Az 1970-es években a település keleti részét lebontották, itt épült fel a hatalmas békásmegyeri lakótelep.
A templom építése 1754-ben kezdődött Schaden János Mihály budai építész tervei alapján. 1764-re épült fel a szentély és a hajó a második pillérállásig. Első berendezési tárgyait az Óbudai templomból és a hívek adományaiból szerezték be. 1771-ben a lefalazott ideiglenes homlokzat elé egy fatornyot állítottak. A templom hamarosan kicsinek bizonyult, így 1787-89 folyamán az eredeti tervek szerint a mai formájában kibővítették. Az új homlokzatra hagymakupolás barokk torony került vörös fazsindellyel. Ez a torony 1950-ben villámcsapás következtében leégett. A szűkös anyagiak miatt ideiglenes gúla alakú toronysisakot építettek. Ezt 1993-ban eredeti formájának megfelelő, az eredetileg fazsindelyes, 1924-től palával fedett tetőszerkezetet 1996-ban teljesen felújították, hódfarkú cserép fedéssel. 1995-ben a templom falait víztelenítették, 1997-ben a külső festését újították meg. 1999-ben burkolólapokkal fedték le a padozatot, valamint a padok felújítására és a belső festésre került sor.
Középtornyos főhomlokzatán a torony alatt páros fapillérek között kőkeretes kapu nyílik, felette félköríves kórusablak. A két kapuszárny eredeti copf asztalosmunka. Az épület egyhajós, támpillérekkel gyámolított kontyos nyeregtetős, a szentély a nyolcszög három oldalával záródik. Oldalhomlokzatán 4-4 egyforma szegmentíves kőkeretes ablak nyílik. A szentélyhez mindkét oldalon alacsonyabb oldalépület csatlakozik: sekrestye és gyóntatóhelyiség. A templomkert nyugati oldalán posztamensre helyezett dóri oszlop áll, tetején a XVIII. századból származói Immaculata szoborral, a keleti oldalon nagyméretű faragott feszület 1926-ból.
Belső tere három szakaszos. Az előcsarnoktól jobbra csigalépcső vezet a karzatra. Az oltárok az Óbudai trinitárius kolostorból származnak, 1779-ben a rend feloszlatása után elárverezték: a főoltárt Zichy Miklósné grófnő, mellékoltárokat Schauerstein Ferenc óbudai prefektus vette meg és ajándékozta a templomnak. A főoltár szarkofág-menzáján aranyozott fehér copf tabernákulum áll dúsan faragott aranyozott oldalszárnyakkal. A főoltárképen Szent József a gyermek Jézussal látható. 1818-ban Schwartz József festette. Az oltár két oldalán talapzaton Szent Péter és Szent Pál faragott szobra áll, 1766-ban ajándékozta őket a templomnak Zichy grófnő. 1992-ben restaurálták.
A két mellékoltár felépítése hasonlít a főoltáréhoz. A jobboldalinak az oltárképe Nepomuki Szent Jánost (Farkas Nepomuki János, de Jóka volt akkor a plébános), a baloldalié a Fájdalmas Szűzanyát (Pieta) ábrázolja. Mindkettőt Scwartz József festette 1822-ben. Az eredetileg márványfestésű oltárokat 1810-ben felújították, fehérre festették, és ekkor kerültek ide az oltárok gazdag aranyozott díszei, valószínűleg Bebo Károly korábbi munkái.
Fájdalmas Szűzanya mellékoltár
Nepomuki Szt. János mellékoltár
1779-ben került ide a szószék, és a régi, igen rossz állapotban lévő orgona helyett a mai orgona. A karzaton lévő copf orgonaszekrény hármas tagolású, áttört rokokói ornamentikával díszítve. A szószék mellvédjét középen Jézus feltámadását ábrázoló dombormű, oldalain a Hit, Remény, Szeretet szimbólumai, illetve a pápai hatalom jelvényei díszítik. Hangvetőjének tetején két empire váza között kereszt emelkedik. A fehérre átfestett szószék díszei aranyozottak, Held Frigyes szobrász alkotásai. A bejáratnál levő kagyló formájú szenteltvíztartó és a liturgikus tér sarkán álló barokk talapzatú keresztelőkút, valamint a kapu és oldalajtó keretek a templomépítés első korszakából valók.
A templom festményei közül jelentős a Tiepolo műhelyéből való kép, amely Szűz Máriát ábrázolja ölében a gyermek Jézussal, előtte Remete Szent Pál és Páduai Szent Antal hódol. Ismeretlen szerzőtől származik a valószínűleg XVIII. századi Szentháromság kép. A Szent Fábiánt és Szent Sebestyént ábrázoló festmény 1873-ból való fogadalmi kép. A templom falait különösen szép empire keretbe foglalt 14 keresztúti stáció díszíti. Az 1792. évi tűzvész alkalmából Milbich Márton Szent Flóriánt ábrázoló képet festett, ugyancsak helytörténeti jelentőségű a nagyobb méretű Szent Flórián kép, amely a száz évvel későbbi, 1891-es tűzvészre emlékeztet.
1978-ban a szentélyből új liturgikus teret alakítottak ki. A szembemiséző oltár az egykori József-hegyi katolikus temető Szent Rókus kápolnájából került ide. Igen szépek a XIX. századi frissen restaurált papi székek.
2008-2009 években a főoltár, majd a szembemiséző oltár és az ambo is felújításra került, visszatérve az eredeti márvány mintához.
Búcsúnapja: május 1. Szent József, a munkás
Budapesti Városvédő Egyesület
Templomtörténeti csoport